A németországi régészek izgalmas felfedezést tettek, amely fényt vethet az ókori kelta kultúrára. Sírtárgyakat tártak fel, köztük egy lenyűgöző „összehajtott” kardot és egy szokatlanul jól megőrzött ollót. Ezeket egy 2,300 éves kelta hamvasztásos sír keretein belül találták meg.
A kutatók úgy vélik, hogy egy férfit és egy nőt temettek el ott a talált tárgyak köre alapján, amelyek között szerepel egy pajzstöredék, egy borotva, egy fibula (csat), egy övlánc és egy lándzsahegy.
A találmány egy lefordított nyilatkozat, a Kelták, akik a kontinentális Európában éltek, a Krisztus előtti harmadik és második században elégették halottaikat, és holttestüket áruik mellé lövészárkokban temették el.
A közlemény szerint a leletekre a véletlen egybeeséséből bukkant rá a második világháborús robbanószerkezeteket kereső ásatási csapat. A temetkezés figyelemre méltó lelet, azonban egy sírtárgyra is felfigyeltek a kutatók: a balkezes olló.
Szerint Martina Pauli a müncheni Bajor Állami Műemlékvédelmi Hivatal régésze, az olló különösen jó állapotban van. Az ember szinte kísértésbe esne, hogy vágjon vele. Az ollót – ahogy ma is – vágásra használták, de a kézműves szektorban is használhatók, például bőrmegmunkálásnál vagy birkanyírásnál.
Míg a csaknem 5 hüvelyk hosszú (12 centiméteres) ollót nagy valószínűséggel mindennapi feladatokra használták, Pauli úgy véli, hogy a fegyvereket, különösen az összecsukható pengét, csatában használták. „Elég jellemző, hogy kelta kardokat találunk ilyen módon hajtogatott sírokban” tette hozzá.
A nyilatkozat szerint a temetés előtt a kardot „melegítették, összehajtogatták és így használhatatlanná vált”, és 30 hüvelyk (76 cm) hosszúságú lett volna.
„Különböző értelmezések léteznek, amelyek nagyon profán nézőpontból, nevezetesen, hogy a kardnak egyszerűen jobb helye volt a sírban, egészen a kultikus értelmezésig terjednek.” – mondta Pauli. „Számos motivációja lehet a tartós rokkantságnak: a sírrablók megelőzése, a halálból való feltámadástól való félelem és hasonlók.”
Pauli hozzátette: „A temetkezési tárgyak társadalmilag felsőbbrendű embereket jeleznek, akikhez ezek a nehézfémleletek kerültek. A férfiak temetése egy harcos temetése lehet, amint azt a fegyverek is jelzik. A nő sírjából származó övlánc övként szolgált, amely összetartotta és díszítette a csípőnél a köntöst, esetleg egy ruhát. Az asszony sírjából származó egyedi fibulát arra is használták, hogy kabátot erősítsenek a vállon.
A tárgyakat előkapták és megőrzésre bevitték a műemlékvédelmi hivatalba. Ezek a síremlékek elképesztő tudást és bepillantást nyújtanak az emberek életébe ősi kelták és gyakorlataik a temetkezések és temetési rituálék körül.
Az olló rendkívül jó minősége és az összehajtott kard potenciális csatában való felhasználása bizonyítja a a kelta nép mestersége és készsége. Alig várjuk, hogy a jövőben milyen izgalmas felfedezésekre bukkannak még ezek a régészek!
