A történelmi fényképeken alapuló kutatások szerint a csontok évezredekkel az egyébként legrégebbi ismert múmiák előtt is megőrződhettek.
Egy új kutatás szerint a portugáliai Sado-völgyben felfedezett 8,000 éves emberi maradványok csoportja lehet a világ legrégebbi ismert múmiája.
A kutatóknak sikerült újra létrehozniuk a lehetséges temetkezési helyeket az 13-as években, 1960 maradványról készült felvételek alapján, amelyek az európai mezolitikus népek által alkalmazott temetési szertartásokról árulkodtak.
Az Uppsalai Egyetem, a Linné Egyetem és a Lisszaboni Egyetem munkatársai Portugáliában a European Journal of Archaeology című folyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, hogy a Sado-völgyben élő emberek mumifikáció következtében kiszáradtak.
Ebben az esetben a testeken lévő lágyszövetek már nem maradnak meg, ami kihívást jelent az ilyen megőrzésre utaló jelek felkutatásában. A szakértők az archaeothanatology nevű módszert alkalmazták a maradványok dokumentálására és elemzésére, valamint megvizsgálták a Texas State University Forensic Anthropology Research Facility által végzett bomlási kísérletek eredményeit is.
A test bomlásával kapcsolatos ismereteink, valamint a csontok térbeli eloszlásával kapcsolatos megfigyelések alapján a régészek következtetéseket vontak le arra vonatkozóan, hogy a Szado-völgy lakói hogyan kezelték halottaik holttestét, amelyet behajlított térddel temettek el. a mellkasnak.
Ahogy a testek fokozatosan kiszáradtak, úgy tűnik, hogy az élő emberek megfeszítették a köteleket, amelyek a helyükre kötötték a végtagokat, és a kívánt helyzetbe szorították őket.
Ha a holttesteket kiszáradt állapotban temették el, nem pedig friss holttestként, az megmagyarázná a mumifikációs gyakorlatok néhány jelét.
Az ízületekben nincs olyan diszartikuláció, mint amilyenre elvárható, és a testek hiperflexiót mutatnak a végtagokban. Az a mód, ahogyan az üledék összegyűlik a csontok körül, megőrizte az ízületek artikulációját, és azt is jelzi, hogy a hús nem bomlott el az eltemetés után.
Lehet, hogy a Sado Valley lakói úgy döntöttek, hogy mumifikálják halottjukat, hogy megkönnyítsék a sírba szállítást, és hogy segítsenek a testnek megőrizni formáját a temetés után.
Ha az európai mumifikációs technikák valóban több ezer évre nyúlnak vissza a korábban gondoltakon túl, az segíthet nekünk jobban megérteni a mezolitikus hitrendszereket, különösen a halállal és a temetéssel kapcsolatosakat.
A világ fennmaradt múmiáinak többsége nem idősebb 4,000 évesnél, míg a bizonyítékok azt mutatják, hogy az ókori egyiptomiak már 5,700 évvel ezelőtt elkezdték ezt a folyamatot.
A Chile partvidékéről származó Chincorro múmiák holttestét, amelyeket régóta a világ legrégebbi múmiáinak tartottak, szándékosan őrizték meg mintegy 7,000 évvel ezelőtt a régió vadászó-gyűjtögetői.
