A széteső középkori szövegek általában nem váltanak ki nagy online vitát, de a nagyon furcsa és nehezen érthető Voynich-kézirat kivétel. A még fel nem tört nyelven írt szöveg több száz éve foglalkoztatja a tudósokat, kriptográfusokat és amatőr nyomozókat.
A múlt héten pedig nagy szó esett Nicholas Gibbs történész és tévéíró cikkéről a Times Literary Supplementben, aki azt mondta, hogy megfejtette a Voynich-rejtélyt. Gibbs úgy gondolta, hogy a titokzatos írás egy nő egészségének útmutatása, és minden szereplője a középkori latin rövidítése. Gibbs elmondta, hogy két sort talált ki a szövegből, és először dicsérték a munkáját.
De sajnos a szakértők és a rajongók gyorsan találtak hibákat Gibbs elméletében. Lisa Fagin Davis, a Középkori Amerikai Akadémia vezetője elmondta Sarah Zhangnak az Atlanti-óceánról, hogy nincs értelme, ha Gibbs szövegét dekódolják. A legutóbbi elképzelés arról, hogy mit mond a Voynich-kézirat és honnan származik, talán nem volt helyes, de nem is a legőrültebb.
Az emberek azt mondják, hogy a kéziratot az ókori mexikóiak, Leonardo da Vinci, sőt még idegenek is írták. Vannak, akik azt mondják, hogy a könyv természeti kalauz. Egyesek szerint ez egy bonyolult hazugság. Miért volt a Voynich olyan nehéz megérteni és megosztani az évek során? Íme, amit a legjobban tudni érdemes a könyvről:
Négy nagyon furcsa részre oszlik.
Michael LaPointe azt írja a Paris Review-ban, hogy a könyv a gyógynövényekről szóló résszel kezdődik. Ez a rész színes növényeket ábrázol, de az emberek még mindig meghatározzák, hogy milyen növényekről van szó. A következő rész az asztrológiáról szól. Összehajtható képeket tartalmaz a csillagok diagramjairól, amelyeknek úgy tűnik, hogy illeszkedniük kell egy ismert naptárhoz.
Az asztrológiai kerekeken kis rajzok vannak meztelen nőkről, és a balneológiáról szóló következő részben a meztelen rajzok megőrülnek. Vannak képek zöld folyadékban fürdőző, meztelen nőkről, akiket vízsugarak lökdösnek, és kezükkel szivárványt tartanak.
Egyes tudósok úgy gondolják, hogy az egyik képen két petefészek látható, amin két meztelen nő lóg. És végül van egy rész a drogok működéséről. Több növényrajz, majd írásoldal van benne a Voynichese nevű kézirat homályos nyelvén.
A kézirat korai tulajdonosainak is segítségre volt szükségük a megértéshez.
Davis a Manuscript Road Trip című blogjában azt írja, hogy a Voynich először az 1600-as évek végén bukkan fel a történelemben. II. német Rudolf 600 aranydukátot fizetett a könyvért, mert szerinte Roger Bacon, az 1300-as években élt angol tudós írta.
Aztán egy prágai alkimista, Georgius Barschius megszerezte. Ezt „a Szfinx bizonyos rejtvényének” nevezte, amely éppen elfoglalta a teret. Johannes Marcus Marci, Barschius veje Barschius halálakor kapta meg a kéziratot. Elküldte egy egyiptomi hieroglifa-szakértőnek Rómába, hogy segítsen neki kitalálni, mi áll a szövegben.
A kézirat 250 évre elveszett, egészen 1912-ig, amikor egy Wilfrid Voynich nevű lengyel könyvkereskedő megvásárolta. Voynich nem árulta el, hogy előtte kié volt a kézirat, ezért sokan azt hitték, hogy ő maga írta. De miután Voynich meghalt, a felesége azt mondta, hogy a könyvet a Rómához közeli frascati jezsuita főiskolától vásárolta.
A világ legjobb kriptológusai megpróbálták dekódolni a szöveget, de nem sikerült nekik.
Sadie Dingfelder, a Washington Post munkatársa azt mondja, hogy William Friedman, egy úttörő kriptológus, aki a második világháború alatt feltörte Japán kódját, éveket töltött azzal, hogy kitalálja, hogyan olvassa el a Voynich-kéziratot. LaPointe, a Paris Review munkatársa szerint arra a következtetésre jutott, hogy ez „korai kísérlet volt egy a priori típusú mesterséges vagy univerzális nyelv felépítésére”.
Annak ellenére, hogy senki sem tudja, honnan jött Voynichese, nem tűnik ostobaságnak. 2014-ben brazil kutatók egy komplex hálózatmodellezési módszerrel kimutatták, hogy a szövegben szereplő nyelvi minták hasonlóak az ismert nyelvekéhez. A kutatók azonban nem tudták lefordítani a könyvet.
A karbon kormeghatározás kimutatta, hogy a Voynich a 15. században készült.
A 2009-ben elvégzett tesztek kimutatták, hogy a pergamen valószínűleg 1404 és 1438 között készült. Davis szerint ezek az eredmények kizárják, hogy több olyan személy is legyen, akiről azt mondták, hogy a kézirat szerzői. Roger Bacon angol tudós 1292-ben halt meg. Csak 1452-ben jött a világra. Voynich pedig jóval a furcsa könyv megírása után született.
A kézirat online elérhető, így bármikor megtekintheti.
A kéziratot jelenleg a Yale Beinecke Ritka Könyvek és Kézirattárában őrzik. A biztonság kedvéért egy páncélszekrénybe van zárva. Ha szeretné kipróbálni magát a mindig titokzatos Voynichben, megtalálja a teljes digitális példányt az interneten. De figyelem: a Voynich nyúllyuk hosszúra nyúlik.
