Körülbelül 2,000 évvel ezelőtt az ókori görög történész, Strabo megemlítette egy fontos szentély jelenlétét a Peloponnészosz nyugati partján. A közelmúltban archaikus templomromokat fedeztek fel Samikon közelében, a Kleidi-telepen, amely nyilvánvalóan egykor Poszeidón szentélyének része volt.
Az Osztrák Régészeti Intézet a Mainzi Johannes Gutenberg Egyetem (JGU), a Kieli Egyetem és az Ephorate of Antiquities of Elis munkatársaival együttműködve egy korai templomszerű építmény maradványait fedezte fel a Poszeidon-szentélyben, amelyet valószínűleg a szentélynek szenteltek. maga az istenség. Fúrási és közvetlen tolási technikájával a JGU Földrajzi Intézet mainzi székhelyű csapata, Andreas Vött professzor vezetésével hozzájárult a nyomozáshoz.
A Kleidi/Samikon régió kivételes tengerparti konfigurációja
A Peloponnészosz-félsziget nyugati partjának formája, a terület, ahol a lelőhely található, nagyon jellegzetes. A Kyparissa-öböl meghosszabbított íve mentén három szilárd sziklából álló dombcsoport található, amelyet part menti hordalék üledékek vesznek körül egy olyan területen, amelyet egyébként lagúnák és part menti mocsarak uralnak.
Mivel ez a hely könnyen megközelíthető és biztonságos volt, a mükénéi korszakban itt létesült egy település, amely több évszázadon át virágzott, és kapcsolatot tudott fenntartani észak és dél felé a part mentén.
Andreas Vött, a Mainzi Egyetem professzora 2018 óta végez geoarcheológiai kutatásokat ezen a területen, hogy tisztázza, hogyan alakult ki ez az egyedülálló helyzet, és hogyan változott a Kleidi/Samikon régió partvidéke az idők során.
Ennek érdekében több kampányban működött együtt Dr. Eder Birgittával, az Osztrák Régészeti Intézet athéni részlegének igazgatójával és Dr. Erofili-Iris Koliával, a helyi műemlékvédelmi hatóság, az Elis Ephorate of Antiquities munkatársával.
„Eddig végzett vizsgálataink azt mutatják, hogy a nyílt Jón-tenger hullámai az ie 5. évezredig valóban közvetlenül a dombcsoport ellen csaptak össze. Ezt követően a tenger felőli oldalon egy kiterjedt tengerparti gátrendszer alakult ki, amelyben több lagúna is elkülönült a tengertől” – mondta Vött, a JGU geomorfológia professzora.
Azonban bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a régiót ismételten sújtották cunami események mind a történelem előtti, mind a történelmi időszakban, legutóbb a 6. és 14. században. Ez megegyezik az i.sz. 551-ben és 1303-ban bekövetkezett szökőárokról szóló fennmaradt jelentésekkel. „A dombok által biztosított emelkedett helyzet az ókorban alapvető jelentőségű lett volna, hiszen lehetővé tette volna a szárazon való mozgást a part mentén északra és délre” – mutatott rá Vött.
2021 őszén Dr. Dennis Wilken, a Kieli Egyetem geofizikusa építmények nyomait találta a dombcsoport keleti lábánál, egy olyan területen, amelyet a korábbi kutatások során már érdekességként azonosítottak.
A Dr. Birgitta Eder felügyelete mellett 2022 őszén végzett kezdeti ásatási munkálatok után ezek az építmények egy ősi templom alapjainak bizonyultak, amely akár a régóta keresett Poszeidón templomé is lehet.
„A feltárt szent hely elhelyezkedése megegyezik Strabo írásaiban közölt részletekkel” – hangsúlyozta Eder, aki az Osztrák Régészeti Intézet munkatársa.
A következő néhány évben kiterjedt régészeti, georégészeti és geofizikai elemzést kell végezni a szerkezetről. A kutatók azt remélik, hogy megállapítják, hogy van-e konkrét kapcsolata egy olyan tengerparti tájjal, amely kiterjedt átalakuláson megy keresztül.
Ezért az itt ismétlődő szökőáresemények geomorfológiai és üledéktani bizonyítékai alapján a geomitológiai aspektus is vizsgálandó.
Lehetségesnek tűnik, hogy ezt a helyet valóban kifejezetten a Poszeidón-templom helyére választották ezeknek az extrém eseményeknek köszönhetően. Hiszen a Földrengető kultikus címével rendelkező Poszeidónt a régiek felelősnek tartották a földrengésekért és szökőárakért.
A JGU Natural Hazard Research és Geoarchaeology csapata a part menti változások és a szélsőséges hullámesemények folyamatait tanulmányozza
Az elmúlt 20 évben a Mainzi Egyetem Natural Hazard Research and Geoarchaeology csoportja Andreas Vött professzor vezetésével vizsgálta Görögország partvidékének fejlődését az elmúlt 11,600 XNUMX évben. Különösen Görögország nyugati oldalára összpontosítanak Albánia Korfuval szembeni partjaitól, az Ambrák-öböl többi Jón-szigetétől, a görög szárazföld nyugati partjától egészen a Peloponnészoszig és Krétáig.
Munkájuk a relatív tengerszint-változások és a megfelelő tengerparti változások azonosítása. Vizsgálataik másik központi eleme a múlt szélsőséges hullámesemények, amelyek a Földközi-tenger térségében elsősorban cunamik formájában jelentkeznek, feltárása, valamint ezek partokra és az ott élő közösségekre gyakorolt hatásának elemzése.
Innovatív közvetlen push érzékelés – egy új technika a geoarcheológiában
A JGU csapata hipotéziseket állíthat fel arról, hogy milyen változások történtek a partvonalak mentén és az egész terepen, az üledékmagok alapján, amelyek függőleges és vízszintes aberrációkat tárnak fel a lerakódási rétegekben. A szervezet jelenleg több mint 2,000 magmintából álló gyűjteménnyel rendelkezik, amelyeket elsősorban Európa-szerte gyűjtöttek össze.
Ezen túlmenően 2016 óta vizsgálják a földalattit egy egyedülálló közvetlen push megközelítéssel. A hidraulikus nyomás alkalmazása a különböző érzékelők és berendezések talajba kényszerítésére, hogy a felszín alatti üledéktani, geokémiai és hidraulikai információkat gyűjtsön, közvetlen nyomásérzékelésnek nevezik. A mainzi Johannes Gutenberg Egyetem Földrajzi Intézete az egyetlen egyetem Németországban, amely rendelkezik a szükséges felszereléssel.
