A régészek egy jól megőrzött 1,000 éves fa létrát tártak fel az Egyesült Királyságban. A közép-bedfordshire-i Tempsford közelében, a 44-es mezőben folytatódtak az ásatások, és a szakértők további érdekes régészeti leletekre bukkantak.
A MOLA régészcsoportja szerint a visszanyert vaskori fatárgyak közül több meglehetősen ritka. Az emberek sok fát használtak a múltban, különösen olyan épületekben, mint a körházak, amelyek a vaskorszakban (i.e. 800-43) az emberek élt fő formái voltak.
A körházak épületeiről általában csak oszloplyukakat találunk, ahol a faoszlopok már elkorhadtak. Ennek az az oka, hogy a fa nagyon gyorsan lebomlik, ha a földbe temetik. Valójában Anglia régészeti lelőhelyeinek kevesebb mint 5%-án maradt faanyag!
Ha a fa ilyen gyorsan lebomlik, hogyan találtak rá a régészek?
A fát gombák és mikroorganizmusok, például baktériumok bontják le. De ha a fa nagyon nedves talajon van, akkor magába szívhatja a vizet és bevizesedhet. Ha a fa tele van vízzel, és nedves talajba van temetve, nem szárad ki.
Ez azt jelenti, hogy az oxigén nem juthat a fához. A baktériumok nem élhetnek túl oxigén nélkül, így semmi sem segíti elő a fa lebomlását.
„Az ásatási területünk egy sekély völgy, ahol a talajvíz még természetes módon összegyűlik. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a talaj mindig nedves és mocsaras.
Ugyanez történt volna a vaskorban is, amikor a helyi közösség sekély kutakból gyűjtötte a vizet. Bár ez a feltárás nagyon sáros munkát jelentett a régészek számára, néhány figyelemre méltó felfedezéshez is vezetett” – áll a MOLA sajtóközleményében.
A mocsaras talajban 2000 éven át több hihetetlen fatárgyat őriztek meg. Az egyik egy vaskori létra volt, amellyel a helyi közösség a sekély kútból elérte a vizet.
A tudósok olyan tárgyat is felfedeztek, amely kosárnak nézhet ki, de nem az. Valójában sárral borított, szőtt gallyak és ágak, olyan anyagokból készülnek, mint sár, zúzott kő, szalma vagy állati szőr. Ezt a panelt használták a vízlyuk bélelésére, de a vattát és a daubot is házak építésére használták évezredeken át. Hihetetlenül ritka, hogy olyasvalamit találni, amely a vaskorig fennmaradt.
A tartósított fa felfedezése után a régészeknek gyorsan kell cselekedniük. A legfontosabb dolog az, hogy a fát nedvesen kell tartani, amíg a szakértő műemlékvédők laboratóriumban gondosan ki nem szárítják. Ha nem tartják nedvesen, gyorsan bomlásnak indul, és teljesen széteshet!
Mit tanulhatunk a fától?
„Sokat tanulhatunk ezekből a fa tárgyakból. Amellett, hogy láthatjuk, hogyan készítették és használták az emberek mindennapi életük során, megtudhatjuk, hogy milyen fafajtát használtak, és eláruljuk a környéken termő fákat. Ez segíthet rekonstruálni, hogyan nézett volna ki a táj akkoriban, és hogyan változott a táj a történelem során.
Nem csak a fa konzerválható ezekben a nedves környezetben! Találunk rovarokat, magvakat és pollent is. Mindezek segítenek környezetrégészeinknek képet alkotni arról, hogyan nézett ki Bedfordshire és Cambridgeshire tája 2000 évvel ezelőtt.
A virágport és a vízben megőrzött növényeket nézve már azonosítottak néhány, a közelben termő növényt, köztük a boglárkát és a rózsákat!” – magyarázza a MOLA tudományos csapata.
A régészeti munkálatok a helyszínen folytatódnak. Most a fát gondosan kiszárítják a restaurátoraink, majd a szakemberek megvizsgálhatják ezeket a fa tárgyakat.
