A lengyel kutatók egy kiszáradt tőzeglápot fedeztek fel a feltételezések alapján, amikor felfedeztek egy ősi áldozóhelyet, ahol bronzkori és kora vaskori bronztárgyak kincsesbányája volt.
A „lenyűgöző felfedezést” a Kuyavian-Pomerániai Történelemkutatók Csoportja találta fémdetektorok segítségével egy lecsapolt tőzeglápban, amely mezőgazdasági területté változott Lengyelország Chemno területén. A lelet pontos helyét azonban biztonsági okokból titokban tartották.
A hivatalos ásatásokat a torui WUOZ és a torui Nicolaus Kopernikusz Egyetem Régészeti Intézetének csapata végezte a Wdecki Tájpark segítségével.
A tőzegláp kincseinek feltárása
Évezredekkel a lengyel Chełmno körzet első írásos emléke előtt, 1065-ben, a lusati kultúra kialakult és terjeszkedett a területen, amit a népsűrűség növekedése és a palánkokkal teli települések létesítése jellemez.
A régészek három egyedi lerakódást tártak fel a közelmúltbeli ásatási helyszínen, amelyeket „látványos kincsleletként” írnak le bronztárgyakból, amelyek több mint 2,500 évre nyúlnak vissza a lousi kultúraig. Az Archaeo News jelentése szerint a csapat bronz „nyakláncokat, karkötőket, tepertőket, lóhámokat és spirálfejű tűket” talált.
A kutatók szerint „ritkán” találtak szerves anyagokat az ilyen ásatási helyeken, de „ritka szerves nyersanyagokat” is felfedeztek, köztük szövet- és kötéldarabokat. A kutatók a bronz tárgyak és szerves anyagok mellett szétszórt emberi csontokat is felfedeztek.
Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a bronztárgyak gyűjteményét a louzáti kultúra „áldozati rituáléi” során helyezték letétbe, amelyeket a bronzkorban és a korai vaskorban (Kr. e. 12-4. század) végeztek.
A lusati kultúra a későbbi bronzkorban és a korai vaskorban virágzott a mai Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Kelet-Németország és Nyugat-Ukrajna területén. A kultúra különösen elterjedt az Odera és a Visztula folyók medencéjében, és kelet felé a Buh folyóig terjedt.
A kutatók szerint azonban a bronztárgyak egy része „nem őshonos a régióban”, és úgy gondolják, hogy a mai Ukrajna területén élő szkíta civilizációból származtak.
A régészek megpróbálták rekonstruálni, hogy pontosan mi történt ezen az áldozati helyen, és hogyan használták fel. Feltételezhető, hogy az áldozatokkal egy időben nomádok kezdtek megjelenni a Pontici sztyeppéről Közép- és Kelet-Európában. Lehetséges, hogy a lusati nép azért végezte áldozati szertartásait, hogy lelassítsa a bejöveteleket, akik gyors társadalmi változásokat hoztak magukkal.
A társadalom összeforrasztása az istenekkel
Ha teljesebb képet szeretne kapni arról, hogyan kommunikáltak a luzaci emberek isteneikkel, vegyük fontolóra egy késő bronzkori nekropolisz 2009-es felfedezését Varsóban, Lengyelországban. Az ásatók tizenkét temetkezési urnát fedeztek fel, amelyek legalább nyolc elhunyt hamvait tartalmazták egy időszámításunk előtti 1100-900 közötti tömegsírban.
A szakértők a temetkezési tárgyak metallográfiai, kémiai és petrográfiai vizsgálatával megállapították, hogy az egyéneket bronz fémmegmunkáló eszközökkel helyezték az urnákba.
Ezek a sírok nemcsak a korszak rituális és társadalmi gyakorlatát mutatták be, hanem az ókori lusati fémmunkások szervezési módszereit és magas társadalmi pozícióját is.
A kiszáradt tőzeglápban található fémáldozatokban gazdag új áldozati hely felfedezésével hamarosan további információk kerülnek elő az ősi bronzkori kultúra hiedelmeiről és társadalmi értékeiről. A csapat úgy gondolja, hogy a további tanulmányok átfogóbb archeometallurgiai és szimbolikus hátteret biztosítanak a korábban a lengyelországi Chemno területén élt ókori lousi nép számára.
