A kelet-finnországi Outokumpu állambeli Majoonsuoban végzett régészeti ásatás elképesztő leletre bukkant: egy kőkorszaki gyermeket, akit tollakkal és szőrmével temettek el.
Egy erdei kavicsos úton a régészeti csapat megtalálta az első szőr- és tollmintákat egy finn mezolitikus temetkezésben. A több ezer évvel ezelőtti temetkezési gyakorlat ezen a vidéken kevéssé ismert. Ez nagyon új információ a történészek számára.
Egyedülálló lelet a kőkorszakból
Nehéz összerakni az ősi civilizációkat abból a néhány nyomból, amely ma a régészetben fennmaradt. Több ezer egyéb nyom hiányzik, köztük szerves anyagok is. Még inkább Finnországban, ahol a talaj savassága gyorsan lebontja a szerves anyagokat.
A Helsinki Egyetem, Tuija Kirkinen által vezetett új kutatás azonban megállapította, hogy a sírokban található érzékeny szerves tárgyak maradványai több ezer évig is a földben maradhatnak.
A Finn Örökségvédelmi Ügynökség 2018-ban elsőként vizsgálta meg a temetést, mert úgy vélték, hogy a pusztulás veszélye fenyeget. A telek egy erdei kavicsos út alatt található, a sír teteje részben szabaddá vált.
A lerakódást az okker intenzív vörös színe miatt találták meg. Ezt a vasban gazdag agyagos talajt a barlangművészetben is használták szerte a világon.
A feltárás során csak néhány fogat találtak, ami alapján megállapították, hogy egy 3 és 10 év közötti fiúról van szó. Keresztirányú kvarc nyílhegyeket és két másik lehetséges tárgyat is találtak ugyanabból az anyagból.
A nyílhegyek alakja és a partszinti keltezés alapján becsülhető, hogy a temetkezés a kőkorszak mezolitikus időszakából származik.
Hasonlóan, 24 mikroszkopikus madártoll-töredéket észleltek, többségük egy vízi madár pehelyéből. Ezek a legrégebbi tolltöredékek Finnországban. Bár eredetüket nem lehet biztosan megerősíteni, származhatnak ruházatból, például parkából vagy anorákból. Az is lehetséges, hogy a gyerek lefektetett ágyban volt.
Egyetlen sólyomtoll-szakáll is előkerült, amely valószínűleg kvarc nyílhegyek felfűzéséből származott. Az is lehetséges, hogy sólyomtollal díszítették az elhunyt gyermek sírját vagy ruházatát.
Észlelési folyamatok
A tollakon kívül 24 emlősszőrtöredéket is találtak, 0.5 és 9.5 milliméter közötti hosszúságban. Legtöbbjük súlyosan leromlott, ami lehetetlenné tette az azonosítást.
A legjobb lelet a 3 kutyaszőr, esetleg egy ragadozó volt, amelyek a sír alján voltak. Bár tartozhattak lábbelihez, ruházathoz vagy a gyerek mellé eltemetett házi kedvenchez is.
A fő cél az volt, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehet nyomon követni az erősen lebomlott növényi és állati maradványokat talajelemzéssel. Ehhez a vizsgálathoz 65 zsák talajmintát gyűjtöttünk, és az egyetemi szakemberek vízzel választották el a szerves anyagokat a mintákból.
A szabaddá vált szálakat és szőrszálakat átvilágított fény- és elektronmikroszkóppal szkennelték és azonosították. Egyedülálló, kutatások során kifejlesztett szálelválasztási technikát is alkalmaztak, amely a remények szerint mintaként szolgál majd a jövőbeni tanulmányokhoz.
Legfeljebb 3 különböző laboratórium vizsgálta meg a talált maradványokat, mikrorészecskéket és zsírsavakat keresve. A vörös talajt átszitáljuk és óvatosan elválasztjuk a szülőföldtől.
A növényi rostoknak is voltak háncsrostjai, amelyek fűzből vagy csalánból származtak. Valószínűleg egy nagyobb háló részei voltak, talán horgászathoz vagy ruházati zsinórként használták. Érdekes módon ez a második kőkorszaki háncsszál-lelet Finnországban.
A kutatók szerint „mindez értékes betekintést nyújt a kőkorszaki temetkezési szokásokba, jelezve, hogy az emberek hogyan készítették fel a gyermeket a halál utáni útra”.
Szemet nyitó kinyilatkoztatás arról, hogy milyen keveset tudunk az ősi emberiségről bizonyos régiókban, valamint emlékeztet arra, hogy még hosszú utat kell megtennünk a múlt titkainak megfejtéséig.
A kutatás a tudományos folyóiratban jelent meg PLoS ONE. Referenciák: Tudományos figyelmeztetés/ Élő tudomány / IFL Science
