Pawel Bednarski jelentős felfedezést tett egy fémdetektor segítségével 21. december 2021-én. Meglehetősen véletlen volt, hogy még aznap elindult. Az időjárás már jó ideje borzalmas volt, de az előrejelzés néhány napon belül jobb időt jósol. Úgy döntött, hogy megvizsgálja a norvégiai Stjørdalban található Kongshaug fennsíkot.
A felszín alatt mindössze két-hét centiméter mélységben találtak egy viking kincsesbánya ezüst tárgyakat, köztük érméket, ezüst ékszereket és ezüsthuzalt. Agyag takarta be a tárgyakat, így nehezen láthatóak. Csak miután leöblítette az egyik karperec darabot, Bednarski rájött, hogy ez egy izgalmas lelet.
Ezt követően a városi régészek megerősítették, hogy a felfedezés jelentős és a viking korszakra datálható. Csak miután Pawel felvette a kapcsolatot Birgit Maixner kutatóval és régészrel az NTNU Egyetemi Múzeumban, tudta meg, milyen jelentős a felfedezés.
46 ezüst tárgy
Birgit Maixner régész szerint a felfedezés egészen kivételes. Norvégiában már régóta nem fedeztek fel egy nagy viking-kori kincset. 46 ezüsttárgyat találtak, szinte kizárólag töredék formájában. Két egyszerű ujjgyűrűt és számos karkötőt és láncot tartalmaz, valamint arab érméket, fonott nyakláncokat és ezüstöt, amelyek mindegyikét apró darabokra vágták.
Ez a súlygazdaság egyik legkorábbi lelete, amelyet a korábbi bartergazdaság és az azt követő érmegazdaság közötti átmeneti időszakban alkalmaztak – magyarázza Maixner. Súlygazdaságról van szó, amelyben az ezüstdarabokat lemérték és fizetőeszközként használták.
Az érméket Nyugat-Európában és a kontinensen a Meroving-korszak (i.sz. 550-800) óta használták, de Norvégiában csak a viking kor végén (i. e. 9. század végén) vertek érméket. A viking korig az északi országokban elterjedt volt a cseregazdaság, a 8. század végére azonban a súlygazdaság teret hódított.
0.6 cu
Maixner szerint a súlygazdaság sokkal rugalmasabb volt, mint a bartergazdaság. A barter gazdaságban elegendő mennyiségű birkával kellett rendelkeznie ahhoz, hogy tehenre cserélje. Egyszerű volt kezelni és szállítani, és bármit megvásárolhatott, amikor eljött az ideje” – mondta. Negyvenhat, összesen 42 gramm súlyú ezüstdarabot találtak.
Pontosan mennyi ezüst kellett egy tehén megvásárlásához a viking korszakban? Nem tudhatjuk biztosan, de a Gulating-törvényből kaphatunk néhány nyomot. A törvény szerint ez a kincs körülbelül egy tehén hattizedét érte” – mondja. Maixner szerint ez a kincs akkoriban elég sok pénzt jelentett, főleg egy embernek, és nem is olyan régen voltak általánosak a közepes méretű, öt tehenet tartó gazdaságok. Akkor miért temették el ezt a vagyont?
Rejtett vagy feláldozott?
A leleteket áldozatként vagy istenek ajándékaként temették el, vagy a tulajdonos őrizte meg őket? Maixner nem biztos benne. „Nem tudjuk, hogy a tulajdonos az ezüstöt megőrzésre rejtette-e el, vagy áldozatul vagy istennek adott ajándékként temették el” mondja. Az is lehetséges, hogy az egy grammnál kisebb súlyú ezüstdarabokat többször is pénzként használták. A tulajdonos helyi kereskedő volt, vagy olyan látogató, aki továbbadja áruit?
Dánok Trøndelagba utaznak?
A viking korból származó skandináv kincsesbányákban jellemzően minden tárgy töredéke található. Ebben a leletben azonban több darab is található az azonos lelettípusból. Például a lelet egy szinte teljes kargyűrűt tartalmaz, nyolc töredékre oszlik. Ezeket a széles karkötőket a feltételezések szerint Dániában készítették a XNUMX. században.
Maixner szerint az a személy, aki felkészült a kereskedésre, megfelelő súlyegységekre osztotta volna az ezüstöt. A tulajdonos tehát Dániában tartózkodhatott, mielőtt a Stjørdal régióba utazott.
Ritka, hogy a norvég viking kori leletekben ilyen magas az iszlám érmék koncentrációja. A Norvégiából származó muszlim érméket általában i.sz. 890 és 950 között verték. A felfedezésből származó hét érme keltezésű, de közülük négy a 700-as évek végétől, a 800-as évek elejétől a 9. század végéig datálható.
Maixner szerint a viszonylag régi iszlám érmék, a széles karszalagok és a Dániában talált nagy mennyiségű töredezett műtárgy jellemzőbb, mint a Norvégiában. Ezek a jellemzők azt is elhitetik velünk, hogy a leletek mintegy 900-ból származnak, mondja.
Viking kori táj
A Stjørdalselva békésen elfolyt egy széles, lapos hurokban a Værnes, Husby és Re farmok mellett a viking korban. A kanyar belsejében széles síkság terült el, ahol jelenleg a Moksnes és Hognes farmok találhatók. A síkság déli oldalán volt a Kongshaug (Királydomb) hegygerinc, amely csak délről volt megközelíthető egy keskeny, megemelt földsávon. A síkság másik oldalán egy gázló volt a Stjørdalselván át. Ezen a területen egy középkori út futott keresztül, amely keletet és nyugatot kötötte össze. Viking kori érméket és súlyokat találtak ezen a helyen.
Körülbelül 1,100 évvel ezelőtt az ezüstkincs tulajdonosa úgy érezhette, hogy a Kongshaug kereskedési állomás bizonytalan hely vagyonának tárolására, ezért elásta azt egy barázdában a síkság bejáratánál. Pawel Bednarski 1,100 évvel később, egy barázdában tárta fel ott. Milyen érzés több mint ezer év után újra felfedezni a kincses hordát? "Ez fantasztikus," mondja Bednarski. "Életedben csak egyszer tapasztalsz ilyesmit."
