A szó modern értelmében vett teleszkópokat először a híres holland matematikus és csillagász, Galelio találta fel és alkalmazta csillagászati célokra. Nemcsak ő találta fel a távcsövet, hanem ő volt az első, aki a csillagászatban alkalmazta. És bár egyesek azt állítják, hogy korábban mások is feltalálhatták a teleszkópokat, tudjuk, hogy erre nincs bizonyíték. De vajon igaz?
A teleszkópokat talán már jóval Galilei előtt találták fel és használták sok ókori civilizációban, de nem használták széles körben. A Layard lencse, más néven Nimrud lencse – egy 3000 éves hegyikristály, amelyet Ni asszír palotájában fedeztek felmrud Irakban – tökéletes bizonyítéka lehet ennek.
A Ni lencséjemrud enyhén ovális, és valószínűleg egy lapidáris kerékre csiszolták. A gyújtótávolsága körülbelül 12 centiméter, a fókuszpontja pedig körülbelül 11 centiméter (4.5 hüvelyk) a lapos oldaltól, ami egy 3-szoros nagyítónak felel meg.
Az asszírok valószínűleg nagyítóként, égő üvegként használták a napfény koncentrálásával tüzet gyújtani, vagy díszítő betétként. Tizenkét üreg keletkezett a lencse felületén az őrlés során, és ezekben rekedt folyadék, nagy valószínűséggel nafta vagy más, a nyers kristályban rekedt folyadék volt.
Bár egyes tudósok úgy vélik, hogy az ókori asszírok használták a nimrud lencsét egy teleszkóp részeként, kifinomult csillagászati ismereteik magyarázatára, a legtöbb tudós azzal érvel, hogy a lencse optikai minősége nem tűnik megfelelőnek a távoli bolygók megfigyeléséhez.
Az a hiedelem, hogy a nimruA d lencse egy teleszkópos lencse abból a tényből fakadt, hogy az ókori asszírok a Szaturnuszban kígyók gyűrűjével körülvett istent láttak, és a Szaturnusz gyűrűit egy rossz minőségű távcsőn keresztül értelmezték.
1980-ban a Chicagói Egyetem régészei egy csoportja felfedezte a Ni-tmrud lencse Ni palotájának feltárása közbenmrud, egy ősi asszír város Irakban. A lencsét más hasonló megjelenésű üvegtörmelékek közé temetve találták, amelyek egy széteső tárgyból, esetleg fából vagy elefántcsontból származó zománcra emlékeztettek.
A teleszkóp az Alsó-Mezopotámiai Képtár 9. tokjában, a British Museum 55-ös termében látható. Nimrud lencse létezése egy dolgot biztosan bizonyít: nem Galilei találta fel az első távcsövet.
Egy második lencsét, amely valószínűleg az ie V. századból származik, egy szent barlangban fedezték fel Krétán, az Ida-hegyen. Jobb minőségű és erősebb volt, mint a Nimrud lencse.
Pompeiit, az olaszországi Nápoly közelében fekvő ősi várost a Vezúv kitörése temette el i.sz. 79-ben. Plinius és Seneca, az ókori római írók egy pompeji metsző által használt lencsét írnak le. Mondhatni számos olyan nyomot és bizonyítékot találhat, amelyek arra utalnak, hogy a teleszkópokat sok ősi civilizációban találták fel és használták már jóval Galelio előtt.
Az asszírokat a Kr.e. 6. században hódította meg a Perzsa Birodalom, majd átvették a perzsa kultúrát és gyakorlatot. Úgy tartják, hogy az asszír nép volt az első, aki szisztematikusan tanulmányozta a csillagászatot már a Kr.e. 7. században. Geometriai, aritmetikai és asztrológiai ismereteiket – a megfigyelés iránti szenvedéllyel kombinálva – a valaha létezett egyik legnagyobb civilizáció felépítésére használták fel.
Ezért az olyan eszközök, mint a NimruA d lencsét az ókori asszírok használhatták csillagok megfigyelésére és információk rögzítésére – ez egy korai példa arra, hogy mi tekinthető tudománynak, nem pedig csak babonának vagy mágiának.
Egyes tudósok szerint Asszír ókori népe egyedülálló lencsét fejlesztett ki a távoli tárgyak fényének fókuszálására, hogy az elég nagynak tűnjön a tisztánlátáshoz. Az eredmény egy „csillagászati kettős szőlőszár” néven ismert optikai eszköz, vagy ahogy ma ismerjük: a világ első teleszkópja.
