1953-ban Norvégia nyugati partján, a Borgund-templom közelében lévő földrészletet meg akarták takarítani, és a folyamat során sok törmeléket fedeztek fel. Szerencsére néhány ember azonosítani tudta a „törmeléket”, hogy valójában mi is volt – a norvég középkorból származó tárgyak.
A következő nyáron ásatást végeztek. A régészek nagyszámú leletet tártak fel. Többségük egy alagsori archívumba került. Utána nem sok minden történt.
Most, mintegy hét évtizeddel később, a szakértők megkezdték annak a 45,000 XNUMX tárgynak a kimerítő elemzését, amelyeket raktárban őriztek, hogy betekintést nyerjenek egy ezer éves norvég városba, ahol megdöbbentően hiányos a történelmi ismeretek.
A középkori Borgundot néhány írott forrás említi, ahol az egyik “kis városok” (smaa kapstader) Norvégiában.
Gitte Hansen professzor, a Bergeni Egyetemi Múzeum régésze nemrég interjút adott neki Science Norvégia amelyben megvitatta, mit fedeztek fel a kutatók eddig Borgundról.
Gitte Hansen dán régész részletezte, hogy Borgund építésére valószínűleg valamikor a viking korszakban került sor.
„Borgund története valamikor a 900-as vagy 1000-es években kezdődik. Néhány száz év elteltével ez volt a legnagyobb város Norvégia partjai mentén Trondheim és Bergen között. Borgundban a tevékenység a legkiterjedtebb a 13. században lehetett. 1349-ben a Fekete Halál Norvégiába érkezik. Aztán lehűl az éghajlat. A 14. század vége felé Borgund városa lassan eltűnt a történelemből. Végül teljesen eltűnt, és feledésbe merült.” – számol be a Science Norway.
Hansen professzor jelenleg német, finn, izlandi és egyesült államokbeli kutatókkal együttműködve kutatja a leleteket. A projekt korábban pénzügyi támogatást kapott a Norvég Kutatási Tanácstól, és számos más norvég kutatóintézettől is.
Különböző területekre, például textilekre és a régi skandináv nyelvre szakosodott kutatókat vontak össze, hogy egy csapatot alkossanak. A tudósok Borgundban felfedezett textíliák elemzésével szerezhetnek ismereteket a viking korban viselt ruházatról.
Cipőtalp, ruhadarabok, salak (az ércek és használt fémek olvasztásának mellékterméke) és cseréptöredékek voltak azok a felbecsülhetetlen értékű leletek, amelyeket az Asbjørn Herteig vezette régészcsoport fedezett fel a rég elveszett Borgund viking falu ásatásai során.
Hansen professzor szerint ezek a tárgyak sokat elárulhatnak arról, hogyan éltek a vikingek a mindennapokban. A viking leletek jelentős része még mindig jól megőrzött, és alaposan megvizsgálható. Az alagsorban akár 250 különálló ruhadarab és egyéb textília is lehet.
„Egy viking korszak borgund ruhadarabja akár nyolc különböző textilből is készülhet” Hansen professzor elmagyarázta.
Szerint Science Norvégia, Borgund maradványaiban lent a bergeni múzeum alatti pincében a kutatók most szinte egész Európából fedeznek fel kerámiákat. „Sok angol, német és francia étkészletet látunk” Hansen mondja.
Azok, akik Borgundban éltek, lehettek Lübeckben, Párizsban és Londonban. Innen hozhatták vissza a művészetet, a zenét, és talán a jelmezek ihletét. Borgund városa valószínűleg a 13. században volt a leggazdagabb.
„A borgundi kerámiából és szappankőből készült edények és edények olyan izgalmas leletek, hogy egy kutató munkatársunk már csak erre szakosodott” Hansen mondja. „Reméljük, hogy megtudhatunk valamit az étkezési szokásokról és az étkezési etikettről itt, Európa szélén, ha megnézzük, hogyan készítenek és szolgálnak fel ételeket és italokat.”
Hanse professzor szerint a borgundi műtermékek tanulmányozása már hozott eredményeket „Számos jel utal arra, hogy az itt élők közvetlenül vagy közvetve érintkeztek Európa nagy részén élő emberekkel.”
Ezenkívül a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy Borgund viking falu lakói szívesen ettek halat. A borgundiak számára a horgászat elengedhetetlen volt.
Azt azonban máig nem tudni, hogy a német Hanza Szövetségbe szállítottak-e halat Bergenbe, vagy cseréltek halat Norvégia és Európa más régióival.
A tudósok megtalálták „Sok horgászfelszerelés. Ez arra utal, hogy maguk a borgundi emberek is sokat horgászhattak. A borgundfjord gazdag tőkehalhalászata nagyon fontos lehetett számukra” Hansen mondja.
A vasműmaradványokból arra következtethetünk, hogy Nyugat-Norvégia elfeledett városának erős alapja volt. Talán a kovácsok különösen jelentős szerepet játszottak ebben a városban?
És pontosan miért fedeztek fel Asbjørn Herteig és társai jelentős mennyiségű cipészektől származó hulladékot? Legfeljebb 340 cipőtöredék nyújthat információt a cipő stílusáról és a cipőkben használt bőrtípusokról a viking korszak során.
Borgunddal kapcsolatos ismereteink a történészek írott forrásaiból meglehetősen korlátozottak. Emiatt a régészek és más kutatók szerepe ebben a konkrét projektben kulcsfontosságú.
Van azonban egy jelentős történelmi forrás. Ez egy 1384-ből származó királyi rendelet, amely arra kötelezi Sunnmøre gazdáit, hogy áruikat Borgund mezővárosban (kaupstaden Borgund) vásárolják meg.
– Innen tudjuk, hogy Borgundot akkoriban városnak tartották. Hansen professzor azt mondja. „Ez a parancs úgy is értelmezhető, hogy Borgund a 14. század közepén bekövetkezett fekete halál utáni években igyekezett kereskedelmi helyként működni.” Aztán a várost elfelejtették.
