Több mint kétszáz megalitikus építményt fedeztek fel a délnyugat-spanyolországi Huelva tartományban. Az egyik ilyen szerkezet különösen lenyűgöző, miközben titokzatos és rejtélyes is.
A Dolmen de Soto egy hatalmas földalatti építmény, amely több ezer éves múltra tekint vissza, és egy hatvan méter átmérőjű halom alatt van eltemetve. Gyakran emlegetik Spanyolország földalatti Stonehenge-jeként, és az egyik legnagyobb kör alakú megalitikus elrendezés Spanyolországban.
A szakemberek által alkalmazott modern technológiák eredményeként ősi rajzokat fedeztek fel a köveken, amelyek közül sok tőrrel, bottal, baltával felfegyverzett embereket ábrázol. Meglepő módon Európában egyetlen megalitikus építmény sem rendelkezik annyi jól felfegyverzett figurával, mint Dolmen de Soto – derül ki az elemzésből. Ebből adódik a kérdés, hogy a múltban élt emberek féltek-e bárkitől vagy bármitől?
A legújabb régészeti leletek egy 65 méter átmérőjű neolitikus kőkör létezését tárták fel és bizonyították, amelyet ie 5,000 és 4,000 közé datáltak. A kör megépítése változatos méretű és formájú kövekkel történt.
A 21 méteres földalatti átjáró keskenyen kezdődik, majd az emlékmű háta felé közeledve három méter szélesre és magasságra szélesedik. A belső oldalon egy galéria található, amelyben 63 kőoszlop, egy homloklap és további 30 kő takarható.
Ez a megalit a halálkultusz kultuszának helye volt? Vagy talán olyan hely volt, ahol az istenek és az istenség egyéb formái iránti odaadást tanúsították? Milyen célt szolgált a Dolmen de Soto?
Volt ott temető? Ha ez a helyzet, akkor miért csak néhány holttest van eltemetve egy ekkora földalatti komplexumban? Hogy volt pontosan összerakva? Sok kérdés van, de nem mindegyiknek van egyértelmű magyarázata.
A Kr.e. 94 és 3000 között épült dolmen falait 2500 gránitoszlop veszi körül, amelynek antropomorf sztéléje emberi arccal, övvel és háromágúval rendelkezik, nagyon hasonlít a Guernsey-i Csatorna-sziget dolmenjéhez.
A Dolmen de Soto-t 1923-ban Armando de Soto Morillas fedezte fel, majd három egymást követő szezonban Hugo Obermaier német régész tárta fel, aki rávilágított építészetére, hatalmas mennyiségű metszetére és különféle, többször használt sztélére.
A Dolmen de Soto csillagászatilag keleti tájolású, és tökéletesen illeszkedik a tavaszi és őszi napéjegyenlőség napfelkeltéhez. A napéjegyenlőség idején a nap első sugarai átsütnek a folyosón, és egy speciális kamrára vetődnek, amely a Dolmen-folyosó legkeletibb pontján található. Azt a benyomást kelti, hogy az ókori népnek volt egy szimbolikus rituáléja, amelynek során az elhunyt napfényben újjászületett.
A hosszú folyosós dolmen család földalatti szerkezete Huelva tartomány legkiterjedtebb megalitikus létesítménye. Közel 21 méter hosszú, bár szélessége az ajtónál mért 0,82 métertől 3.1 méterig terjed.
A szakértők a halom belsejében fémmegmunkáló műhelyt fedeztek fel, amely Kr.e. 3,000 körüli időkből származik, ami arra utal, hogy a fegyverek metszetei nagy valószínűséggel a kohászat felfedezésével kapcsolatosak.
Csak nyolc holttestet találtak a Dolmen belsejében, hét különböző helyen elásva. Úgy tűnik, hogy a holttestek a fal közelében guggolva vannak, és ortosztátokat tartalmaznak, amelyeket néhány metszet díszít, amelyek az elhunyt képét, védő totemikus jelét vagy néhány fegyverét mutatják.
Mint látható, ma sokat tudunk Dolmen de Soto-ról, de még mindig sok mindent nem tudunk. Kétséges, hogy ennek a jelentős neolitikus nevezetességnek a rejtélye még a modern technikákkal is biztosan megoldódik.
A probléma az, hogy a Dolmen belsejében hét különböző helyen elásott nyolc test hiányzik! A holttesteket és holmijukat Dolmen de Sotóból vitték el, és az Egyesült Királyságba szállították. Hollétük ismeretlen.
„Ha hozzáférnénk a helyszínen talált ősi holttestekhez, többet megtudhatnánk erről a lenyűgöző helyről. Kár, hogy ezeket az emberi maradványokat és tárgyakat soha nem elemezték.” – mondta Mimi Bueno-Ramrez, a madridi Alcalá de Henares Egyetem őstörténet-professzora. Dolmen De Soto története e hiányzó darab nélkül nem teljes.
