A benbeni kő egy mitológiai tárgy, amelyet az ókori Egyiptomban tártak fel. Ezt a mitológiai követ állítólag egy szentélyben tartották Heliopolis templomának zárt részében, amelyet Atum istenségnek szenteltek. A benbeni kő egyben építészeti kifejezés is a csúcsra obeliszk vagy a piramis tetejére helyezett zárókő.
Ezt az építészeti elemet piramidionnak (vagy többes számban piramidiának) is nevezik. Az egyiptomi mitológiában különféle mesék vannak a világ teremtéséről. Ezek egyike Atum istenségen alapul, és Heliopolis városából származik.
Atum a teremtés narratívájának ezen változata szerint létrehozta a kozmoszt. Kezdetben nem volt más, csak sötétség és zűrzavar. A sötét tengerekből tört ki a Benben-kőként ismert ősdomb, melynek tetején Atum állt. Azt állítják, hogy a „Benben” kifejezés rokonságban áll a „weben” igével, amely az egyiptomi hieroglifa jelentése „felkelni”, mivel a kő az őstengerekből emelkedett fel.
Egy másik elmélet szerint a Benben-kő volt az az ősdomb, ahol Atum eredetileg leszállt. Amikor az istenség körülnézett, nem látott mást, csak sötétséget és zűrzavart, és rájött, hogy teljesen egyedül van. Atum társasági igénye miatt kezdte el az alkotás munkáját. A narratíva bizonyos változatai szerint Atum önkielégítést végzett, és így szülte Shu-t (a levegő istenségét) és Tefnut-t (a nedvesség istennője).
A mítosz más változatai szerint ezeket az istenségeket Atum saját árnyékával való párosítása hozta létre. Shu és Tefnut elhagyták Atumot a Benben kövön, hogy felépítsék a világ többi részét. Egy idő után Atum a hírek szerint aggódott a gyerekeiért.
Levette a szemét, és elküldte, hogy megkeresse őket. Shu és Tefnut apjuk szemével tértek vissza, és az isten elsírta magát, amikor meglátta gyermekeit. Ezek a könnycseppek, amelyek a Benben-kőre hullottak, amelyen Atum állt, emberi lényekké váltak.
A benbeni kőről azt mondják, hogy egy szent ereklye volt, amelyet korábban a "hwt benben"-ben tartottak, ami fordításban "Benben háza". Ezt az értékes ereklyét Heliopolis templomának legmélyebb szentélyében találták meg, ahol korábban Atum főisteneként szolgált.
Az eredeti kultikus tárgy állítólag a történelem egy pontján eltűnt. Ennek ellenére vizuális bizonyítékok alapján feltételezték, hogy ez egy függőleges kő volt, lekerekített tetejű. Arra is felhívták a figyelmet, hogy később más szoláris templomoknak is lesz saját Benben köve.
Például Aton templomának El-Amarnában / Akhetatenben, amelyet az ie 14. század körül emelt a 18. dinasztia fáraója, Ehnaton, állítólag saját Benben köve volt.
A Benben-kő, amellett, hogy egy kultikus tárgy neve, egyfajta ókori egyiptomi építészeti jellegzetesség azonosítására is szolgál. A követ az ókori egyiptomiak „benbenet” (a „benben” női változata) néven ismerték, de a modern emberek piramisként is ismerték.
Ez a szó a zárókőre utal, amelyet vagy egy piramis vagy egy obeliszk tetejére állítottak. A legenda szerint az előbbi esetében a piramisiont gyakran elektrummal vagy arannyal vonják be.
Piramisok maradtak fenn, amelyek múzeumokban találhatók. Az egyik példa a piramis, amely korábban III. Amenemhat 12. dinasztia piramisát koronázta meg, és most a kairói Egyiptomi Múzeumban van kiállítva.
