Gondolkozott már azon, hogy egy másik faj emberi szintű intelligenciájúvá fejlődne jóval azután, hogy az emberek elhagyták ezt a bolygót? Nem vagyunk biztosak benned, de mindig mosómedvéket képzelünk el ebben a szerepben.
Talán 70 millió év múlva a Rushmore-hegy előtt álarcos golyócskák családja gyűlik össze, tüzet gyújtanak egymással szemben álló hüvelykujjaikkal, és azon tűnődnek, vajon milyen lények faragták ezt a hegyet. De várj egy percet, a Rushmore-hegy ilyen sokáig kitart? És mi van, ha kiderül, hogy mi vagyunk a mosómedve?
Más szóval, ha egy technológiailag fejlett faj uralná a Földet a dinoszauruszok idejében, akkor egyáltalán tudnánk róla? És ha nem, honnan tudhatjuk, hogy nem történt meg?
A föld az idő előtt
Szilúr hipotézisként ismert (és nehogy azt higgye, hogy a tudósok nem hülyék, egy csomó Doctor Who lényről kapta a nevét). Alapvetően azt állítja, hogy nem az emberek az első értelmes életformák, amelyek bolygónkon fejlődtek ki, és ha 100 millió évvel ezelőtti előzmények lennének, mára gyakorlatilag minden bizonyíték elveszett volna.
A pontosítás érdekében Adam Frank fizikus és kutatótárs egy atlanti cikkben kijelentette: „Nem gyakori, hogy olyan újságot adnak ki, amely olyan hipotézist kínál, amelyet nem támaszt alá. Más szóval, nem hisznek a az idő urai és a gyíknép ősi civilizációjának létezése. Ehelyett az a céljuk, hogy rájöjjenek, hogyan találhatnánk meg a régi civilizációk bizonyítékait a távoli bolygókon.
Logikusnak tűnhet, hogy tanúi lehetünk egy ilyen civilizációnak – elvégre a dinoszauruszok 100 millió évvel ezelőtt léteztek, és ezt azért tudjuk, mert felfedezték kövületeiket. Ennek ellenére több mint 150 millió évig léteztek.
Ez azért fontos, mert nem egyszerűen arról van szó, hogy milyen régiek vagy szélesek lennének ennek a képzeletbeli civilizációnak a romjai. Az is, hogy mióta létezik. Az emberiség elképesztően rövid idő alatt – nagyjából 100,000 XNUMX év alatt – kiterjedt az egész világon.
Ha egy másik faj is ugyanezt tenné, sokkal kisebb az esélyünk, hogy megtaláljuk a geológiai feljegyzésekben. Frank és klimatológus társszerzője, Gavin Schmidt kutatásának célja a mély idők civilizációinak kimutatásának módjai.
Egy tű a szénakazalban
Valószínűleg nem kell tájékoztatnunk arról, hogy az emberek már most is hosszú távú hatást gyakorolnak a környezetre. A műanyag mikrorészecskékre bomlik, amelyek lebomlása során évezredekig beépülnek az üledékbe.
Azonban még ha hosszú ideig is elhúzódnak, nehéz lehet megtalálni a mikroszkopikus műanyag töredékréteget. Ehelyett a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás időszakának keresése a légkörben termékenyebb lehet.
A Föld jelenleg az antropocén korszakban él, amelyet az emberi dominancia határoz meg. A levegőben szálló szén mennyiségének szokatlan növekedése is jellemzi.
Ez nem azt jelenti, hogy több szén van a levegőben, mint valaha. A paleocén-eocén termikus maximum (PETM), a rendkívül magas hőmérsékleti időszak a világon, 56 millió évvel ezelőtt következett be.
A sarkokon a hőmérséklet elérte a 70 Fahrenheit-fokot (21 Celsius-fok). Ugyanakkor bizonyítékok vannak arra, hogy megnövekedett a fosszilis szén mennyisége a légkörben – ennek pontos okai nem ismertek. Ez a szén felhalmozódása több százezer év alatt ment végbe. Ez az a bizonyíték, amelyet egy fejlett civilizáció hagyott hátra a történelem előtti időkben? Valóban tanúja volt a Föld ilyesminek, ami meghaladja a képzeletünket?
A lenyűgöző tanulmány üzenete az, hogy valójában létezik egy technika az ősi civilizációk keresésére. Csak át kell fésülnie a jégmagokat a rövid, gyors szén-dioxid-kitörésekért – de a „tűt”, amit ebben a szénakazalban keresnének, könnyen kihagyhatnák, ha a kutatók nem tudnák, mit keresnek. .
