Norsuntepe a Felső-Eufráteszben található, a Keban régióban (jelenleg Kelet-Törökország), körülbelül 26 kilométerre Elazigtól. A régészek ősi településmaradványokat találtak a halom tetején, amelynek területe 500-300 méter körül volt.
A Harald Hauptmann heidelbergi őstörténet és ótörténet professzora által vezetett Német Régészeti Intézet régészei 1968 és 1974 között ásattak Norsuntepe-ben. A Keban-gát építése és a vízszint emelkedése miatt a terepmunkát 1974-re kellett befejezni.
Ezek az ásatások kiterjedt rétegréteget tártak fel, mintegy 40 településréteget tártak fel a késő kalkolitikumtól (kb. Kr. e. 5000 év), a bronzkor minden szakaszán át egészen a vaskortól (kb. ie 2000) kezdődő uartáni településig.
A kalkolit, más néven rézkor, az őskorszak az újkőkor (új kőkorszak) és a bronzkor között helyezkedik el. A rezet az ie 6. évezredben kezdték olvasztani Dél-Anatóliában (a mai Törökország), miközben még mindig ugyanazokat a neolitikus eszközöket használták. A réz olvasztásának első bizonyítéka innen származik Çatalhöyük.
Norsuntepe ásatásai során a régészek főként a réz, az arzén és a természetben található, antimon néven ismert fényes szürke fémkohászat kitermelésével foglalkoztak.
Megvizsgálták azokat az olvasztó tárgyakat is, amelyeket Norsuntepe (Keban) Felső-Eufrátesz vidékéről tártak fel. Az Anatóliában talált késő kalkolit kori tárgyak nagy része ötvözetlen rézből készült. Néhányat alacsony arzénkoncentrációjú arzénrézből is készítettek.
Olvasztókemencéket, rézércet, salakot, agyagtégely- vagy öntőforma-töredékeket és kész fémtárgyakat fedeztek fel egy épületcsoport belsejében és udvarán, amely nagy valószínűséggel a fémmunkások lakta település negyedét képviselte. Ezeken kívül kő-, csont- és agancs-leleteket, valamint néhány üvegtárgyat (beleértve a pecséteket és hengereket) találtak minden dokumentált korszakból Norsuntepe-ben.
Norsuntepe valószínűleg egy megerősített hely volt, sártégla lakóházakkal vakolt, és néhány esetben falfestményekkel. A halomban mintegy 40 lakott szintet fedeztek fel több történelmi korszakból, különösen a késő kalkolitikumból (i.e. 4,000-3,000), a bronzkor minden szakaszából, valamint egy vaskori urartiai falut. Ezért kétségtelenül Norsuntepe volt a korszak egyik legfontosabb helyszíne, amely ma a Keban-gát vize alatt található.
Az emberi történelemben a kalkolit (más néven „rézkor”) jelentős korszak volt, számos eredménnyel, amelyek közül a legfigyelemreméltóbb a réz elterjedt használata volt. Eddig az egyetlen anyag, amelyet az emberek primitív fegyverek készítésére használtak, a természetes kövek voltak. Később megtanulták átalakítani és formálni ezt a fémes rezet, hogy erős fegyvereket és dísztárgyakat készítsenek.
Ennek az időszaknak az új települései jellemzően a tóparton vagy termékeny völgyekben épültek. Egy istenséget imádtak, amelyet Kis-Ázsia nagy anyaistennőjeként ismertek, és ennek az istennőnek számtalan figuráját készítettek és használták fel vallási szertartásokban.
A megelőző neolitikumban az otthonokban zajló temetések most a városokon kívül zajlanak. A vaskorszak után pedig, amely számos gazdagon díszített síremléket szolgáltatott, a település elhagyatott és tűz pusztított.
Mint az őskori helyén Göbekli Tepe, amely legalább 7000 évvel az egyiptomi piramisok, és körülbelül 6000 évvel a Stonehenge előtt épült, keveset tudunk Norsuntepe korabeli lelőhelyéről és őskori lakóiról. A mai napig senki sem tudja pontosan, miért építették, miért hagyták el és pusztították el a tűz?