Csak miután megállapították, hogy a csontok nagyon régiek, és nem tömeggyilkosság eredménye, a floridai Windoverben egy tóban talált 167 holttest kezdte felkelteni a régészek érdeklődését. A Florida Állami Egyetem kutatói érkeztek a helyszínre, és úgy vélték, hogy újabb indián csontvázakat fedeztek fel a mocsarakban.
A csontokat 500-600 évesre becsülték. A csontokat ezután radiokarbon -keltezéssel értékelték. A holttestek életkora 6,990 és 8,120 év között volt. Az akadémiai közösség ekkor eksztatikus lett. A Windover Bog az Egyesült Államok egyik legjelentősebb régészeti felfedezése.
Steve Vanderjagt, a felfedező kotrógép segítségével 1982 -ben leszerelte a tavat, hogy kifejlesszen egy új alosztályt a Disney World és a Canaveral -fok között. Vanderjagt megzavarta a tó nagy sziklája, mert Florida azon része nem volt ismert sziklás terepéről.
Vanderjagt kiszállt a kotrógépből, és elment ellenőrizni, de csak akkor fedezte fel, hogy hatalmas halom csontot talált. Azonnal felvette a kapcsolatot a hatóságokkal. A hely csak természetes kíváncsisága miatt maradt fenn.
Miután az orvosszakértők kijelentették, hogy túl idősek, a Floridai Állami Egyetem szakembereit hívták be (a Vanderjagt újabb zseniális lépése- túl gyakran tönkreteszik a helyszíneket, mert nem hívnak szakértőket). Az EKS Corporation, az oldal fejlesztői annyira lenyűgözték, hogy finanszírozták a rádiószén -dioxid -kormeghatározást. A megdöbbentő dátumok felfedezése után Florida állam finanszírozta az ásatást.
Az európai lápokban felfedezett emberi maradványokkal ellentétben a Floridában felfedezett holttestek csak csontvázak – a csontokon nem maradt hús. Ez azonban nem csökkenti az értéküket. A koponyák közel felében agyanyagot találtak. A csontok nagy részét a bal oldalukon fekve fedezték fel, fejük nyugat felé, esetleg a lenyugvó nap felé, az arcuk pedig északra mutatott.
A legtöbben magzati helyzetben voltak, felhúzott lábakkal, de hárman egyenesen feküdtek. Érdekes módon minden testet egy tüske hajtott át az azt körülvevő laza szöveten, valószínűleg azért, hogy ne emelkedjen fel a víz tetejére, amikor a bomlás megtölti levegővel. Ez a gyakorlati intézkedés végül megvédte a maradványokat a dögevőktől (állatok és sírrablók), és megőrizte őket a megfelelő helyen.
A felfedezés soha nem látott betekintést nyújt a vadászó-gyűjtögető kultúrába, amely a környéken élt mintegy 7,000 évvel ezelőtt, több mint 2,000 évvel ezelőtt Egyiptomi piramisok felállították. A felfedezésük utáni évtizedekben szinte folyamatosan vizsgálták a mellettük felfedezett csontokat és tárgyakat. A tanulmány egy nehéz, de kifizetődő létezés képét mutatja be a Kolumbusz előtti Floridában. Annak ellenére, hogy többnyire abból táplálkozott, amit vadászni és gyűjteni tudtak, a csoport helyhez kötött volt, ami azt sugallta, hogy bármilyen problémájuk is csekély volt ahhoz a régióhoz képest, amelyben éltek.
Az övék igazán szerető civilizáció volt. A felfedezett gyermekek majdnem mindegyikének karjában apró játékok voltak. Egy idős nőnek, talán ötvenes éveiben, többszörös csonttörése volt. A törések több évvel halála előtt történtek, jelezve, hogy fogyatékossága ellenére a többi falubeli gondoskodott és segített neki még azután is, hogy már nem tud érdemben hozzájárulni a munkaterheléshez.
Egy másik holttestről, egy 15 éves fiú testéről kiderült, hogy volt spina bifida, súlyos születési állapot, amelyben a csigolyák nem fejlődnek megfelelően együtt a gerincvelő körül. Sok sérült csontja ellenére a bizonyítékok azt mutatják, hogy egész életében szerették és ápolták. Ha figyelembe vesszük, hogy hány ősi (sőt néhány jelenlegi) kultúra hagyta el a gyengéket és az elcsúfultakat, ezek a felfedezések elképesztőek.
A testek tartalma, valamint a lápban felfedezett egyéb szerves maradványok változatos környezetet mutatnak. A paleobotanikusok 30 ehető és/vagy terápiás növényfajt találtak; a bogyók és az apró gyümölcsök különösen fontosak voltak a közösség táplálkozásában.
Egy hölgy, talán 35 éves, bodza, nadálytő és magyal keverékét fedezték fel azon a helyen, ahol a gyomra lett volna, ami arra utalt, hogy gyógynövényeket fogyasztott egy betegség kezelésére. Sajnos a kombináció nem működött, és bármilyen betegséggel is ölte meg a nő. Meglepő módon a bodzabogyó nő azon kevés testek közé tartozott, amelyek inkább szétterültek, mint feltekeredve, és az arca lefelé nézett. A bodzát vírusos betegségek kezelésére is használták más indián kultúrákban.
Egy másik figyelemre méltó különbség a Windover Bog népe és európai társai között az, hogy a floridaiak egyike sem halt meg erőszakosan. A holttestek között férfiak, nők és gyerekek is vannak. Amikor meghaltak, a holttestek csaknem fele 20 évesnél fiatalabb volt, míg többen jóval 70 év felettiek voltak.
Ez viszonylag alacsony halálozási arány volt a helyszínhez és az időszakhoz képest. Az agyszövet jelenléte 91 holttestben azt jelenti, hogy a halál után nem sokkal, 48 órán belül eltemették. A tudósok tudják ezt, mert Florida forró, párás környezetére való tekintettel az agy elolvadt volna olyan testekben, amelyeket nem temettek el azonnal.
Meglepő módon a DNS a csontok vizsgálata feltárja, hogy ezeknek a holttesteknek nincs biológiai kapcsolatuk az újabbakkal Indián azon populációk, amelyekről ismert, hogy a területen éltek. Felismerve a legújabb technológiák korlátait, a Windover lelőhely nagyjából felét megőrizték nemzeti történelmi nevezetességként, így a régészek 50 vagy 100 év múlva visszatérhetnek a lápba, hogy háborítatlan maradványokat tárjanak fel.
Források: 1) CDC. "Tények: Spina Bifida.” Betegségmegelőzési és Járványügyi Központok. Centers for Disease Control and Prevention, 30. december 2015. 2) Richardson, Joseph L.Windover Bog People régészeti ásatás.” North Brevard története – Titusville, Florida. North Brevard Historical Museum, 1997. 3) Tyson, Peter. "Amerika Bog People.” PBS. PBS, 07. február 2006.
