A Mars rejtélye elmélyül, mivel szokatlan radarjelei nem vízből származnak: Mi készül a Vörös Bolygón?

Tudósok gondoljuk, hogy azok a radarjelek, amelyek a felszín alatt mélyen elhelyezkedő felszín alatti tavak jelenlétére utalnak, az agyagból, nem pedig a vízből származhatnak.

Életkeresés a Vörös Bolygón

A Föld pályáján túli élet keresése a csillagászok egyik legnagyobb rögeszméjévé vált, és a Mars vélhetően a legelső helyszíne egy ilyen felfedezésnek. Az élet virágzik a víz jelenlétében, és a legújabb tanulmányok felkeltették a globális érdeklődést azzal, hogy felszín alatti tavak létezését sugallják a Vörös bolygón.

Most néhány tudós úgy gondolja, hogy azok a radarjelek, amelyek a víz jelenlétére utalnak ezekben a felszín alatt mélyen elhelyezkedő tavakban, az agyagokból származhatnak, nem pedig a vízből. Az elmúlt hónap folyamán megjelent három cikk új betekintést nyújtott a rejtélyes jelekbe, megszárítva a tavak hipotézisét.

2018 -ban Roberto Orosei, az olasz Istituto Nazionale di Astrofisica vezette csoport bizonyítékokat tett közzé, amelyek arra utalnak, hogy a Mars déli pólusán található jégsapka alatt mélytengeri tavak léteznek. A csapat tanulmányozta az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express orbiterének fedélzetén lévő radarműszer adatait, amelyek fényes jeleket mutattak a sarki sapka alatt. Ezeket a jeleket folyékony vízként lehet értelmezni, állították a tudósok.

A keringő radarjeleket használt, hogy behatoljon a kőzetbe és a jégbe, ami megváltozott, ahogy visszaverődtek a különböző anyagokról. A kutatók azonban, miután hideg laboratóriumban végeztek vizsgálatokat, most azt sugallják, hogy a jelek nem a vízből származnak.

Túl hideg a tavakhoz

A Mars rejtélye elmélyül, mivel szokatlan radarjelei nem vízből származnak: Mi készül a Vörös Bolygón? 1
Nasa jelenleg a Jazero krátert tanulmányozza a Marson. © ️ NASA

A kutatók most azt mondják, hogy sok ilyen tavak túl hideg területeken lehetnek ahhoz, hogy a víz folyékony állapotban maradjon. Aditya R Khuller és Jeffrey J Plaut, a NASA sugárhajtómű -laboratóriumának (JPL) munkatársai 44,000 év megfigyelés során 15 radar visszhangot elemeztek a sarki sapka aljáról. Sok ilyen jelet találtak a felszínhez közeli területeken, ahol túl hidegnek kell lennie ahhoz, hogy a víz folyékony formában maradjon.

Két külön csapat tovább elemezte az adatokat annak megállapítására, hogy valami más képes -e ezeknek a jeleknek a kibocsátására. Míg Carver Bierson az ASU -tól elvégezte az elméleti tanulmányt, amely számos lehetséges anyagot javasol, amelyek kiválthatják a jeleket, beleértve az agyagokat is, a York Egyetem Isaac Smith -je a Mars -szerte jelen lévő agyagcsoport szmektitjeinek tulajdonságait mérte.

Agyag, nem víz

Smith több, a szokásos kőzetekhez hasonlító, de folyékony víz által már régen keletkezett smektit mintát egy hengerbe tett, amelynek célja a radarjelek kölcsönhatásba lépése velük. Ezután folyékony nitrogénnel leöntötte őket, mínusz 50 Celsius -fokra fagyasztva, közel a Mars -déli pólus hőmérsékletéhez. Miután megfagytak, a kőzetminták tökéletesen illeszkedtek az ESA Mars keringőjének radar megfigyeléseihez.

A csapat ezután az agyag jelenlétét kereste a Marson az MRO segítségével, amely a Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer nevű ásványtérképet hordozza. Szmektiteket találtak a déli pólus jégsapkájának közelében. "Smith csapata bebizonyította, hogy a fagyasztott smektit képes visszaverődni, nem kell szokatlan mennyiségű só vagy hő, és hogy jelen vannak a déli póluson" - mondta JPL.

Nem az első ilyen állítás

A felszín alatti tó hipotézise nem az első, amely globális szemgolyókat szerzett, 2015 -ben a NASA Mars Reconnaissance Orbiter felfedezte a lejtőkön futó nedves homokcsíkoknak tűnő jelenséget, ezt a jelenséget „visszatérő lejtővonalaknak” nevezik. A kutatók hidratált ásványok aláírásait észlelték a lejtőkön, ahol titokzatos csíkok láthatók a Vörös Bolygón. Ezek a sötét csíkok idővel apadni látszottak.

Azonban az űrhajó nagy felbontású képalkotó tudományos kísérlete (HiRISE) kameráját használó ismételt megfigyelések szemcsés áramlást mutattak, ahol a homokszemek és a porszemek lecsúsznak lefelé, hogy sötét csíkokat alkossanak, ahelyett, hogy a talajt elsötétítené a szivárgó víz. A jelenség csak olyan meredek lejtőkön létezett, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a száraz szemek leereszkedjenek, ahogy az aktív dűnék arcán.

Bár lehetetlen megerősíteni, hogy mik a fényes radarjelek, anélkül, hogy a Mars déli pólusán leszállnának, a legújabb tanulmányok hihető magyarázatokat kínáltak, amelyek logikusabbak, mint a folyékony víz.