Babilon bukása történelmi esemény volt, amely ie 539-ben történt. Az Achaemenida Birodalom Babilon inváziója Nagy Kürosz vezetésével az Újbabiloni Birodalom végét jelezte. Babilon bukását számos ókori forrás említi, köztük a Kürosz-henger, a görög történész, Hérodotosz és számos ószövetségi igeszakasz.
Hatalmas növekedés Babilon pusztulása előtt
Babilon egy mai iraki város, amelynek története a Krisztus előtti harmadik évezredre nyúlik vissza, amikor szerény kikötőváros volt az Eufrátesz folyón. Babilon abban az időben az Akkád Birodalom része volt. A település idővel növekedni fog, és az ókori Mezopotámia egyik legjelentősebb városává válik. Az amorita uralkodó, Hammurapi hivatali ideje alatt Babilon uralkodó hatalommá vált a térségben az ie 18. század körül.
Hammurapi (uralkodott i. e. 1792-1750) Babilon első dinasztiájának hatodik uralkodója volt. Hosszú uralkodása alatt felügyelte birodalma hatalmas terjeszkedését, meghódítva Elam, Larsa, Eshnunna és Mari városállamokat, egy szent küldetés keretében, amely a civilizációt minden országban elterjesztette. Azzal, hogy leváltotta Asszíria uralkodóját, I. Isme-Dagant, és fiát adófizetésre kényszerítette, Babilont jelentős erővé tette Mezopotámiában.
Hammurabi leegyszerűsítette az adminisztrációt, hatalmas építkezéseket rendelt el, növelte a mezőgazdaságot, javította és újjáépítette az infrastruktúrát, kiterjesztette és megerősítette a városfalakat, és pazar templomokat emelt az isteneknek szentelve.
Koncentrációja szintén katonai és hódító volt, de fő célja saját írásai szerint az volt, hogy javítsa a fennhatósága alatt élők életét. Mire Hammurapi meghalt, Babilon irányította egész Mezopotámiát, utódai azonban nem tudták fenntartani ezt a hatalmat.
Ennek oka lehet a hozzáértő adminisztráció hiánya, hiszen a regionális harcokban való aktív részvétele miatt nem tartotta fontosnak a birodalma halála utáni további működését biztosító közigazgatási keret kialakítását. Ennek eredményeként az Első Babilóniai Birodalom rövid életű volt, és gyorsan kívülállók, például hettiták, kassziták és asszírok irányítása alá került.
Az Újasszír Birodalom elpusztulása és egy Új Babilon születése
Ashurbanipal Kr.e. 627-ben bekövetkezett halála után polgárháború tört ki az Új-Asszír Birodalomban, ami meggyengítette azt. A Neo-Asszír Birodalom számos alattvalója kihasználta a felkelés lehetőségét. Ezek egyike Nabopolassar, egy káldeus herceg volt, aki szövetséget kötött a médekkel, perzsákkal, szkítákkal és kimmérekkel. Ez a szövetség sikeresen legyőzte az Újasszír Birodalmat.
Nabopolassar létrehozta az Újbabiloni Birodalmat, amelynek fővárosa Babilon volt, miután elnyerte függetlenségét az asszíroktól. Amikor meghalt, fiának hatalmas vagyont és hatalmas babiloni várost hagyott. Ez a császár lefektette a látványos Neobabiloni Birodalom alapjait, és fiának, II. Nabukodonozornak megfelelő feltételeket biztosított ahhoz, hogy Babilóniát az ókori kultúra élvonalába emelje. Pont ezt tette a fia.
A Neo-Babiloni Birodalom II. Nabukodonozor uralkodása alatt érte el csúcsát, aki Nabopolassart követte Kr. e. 605-ben. Az Újbabiloni Birodalom Babilónián, Asszírián, Kis-Ázsia egyes részein, Fönícián, Izraelen és Észak-Arábián uralkodott II. Nabukodonozor uralkodása alatt, amely nagyjából ie 562-ig tartott.
Ma II. Nabukodonozort főként néhány jelentős tettéért ismerik el. Először is arról ismert, hogy kiűzte a zsidókat Babilonból, elfoglalta Jeruzsálemet ie 597-ben, és lerombolta az első templomot és a várost ie 587-ben.
Széles körben elismert Babilon két kulcsfontosságú elemének megépítéséről is, az Ishtar-kapuról Kr.e. 575-ben és a Babilon függőkertjéről, amelyeket az ókori világ hét csodájának egyikeként tartanak számon. Azonban még mindig vita folyik arról, hogy II. Nabukodonozor megérdemli-e az elismerést a Függőkertek felépítéséért.
Még érdekesebb és vitatottabb az az elképzelés, hogy ez az uralkodó engedélyezte Bábel tornyának építését, de nem ezen a néven. A babiloni Etemenanki a legvalószínűbb jelölt erre a szerkezetre. Ez egy zikkurát volt, amelyet Marduknak, Babilon védőistenének szenteltek.
Hogyan bukott el Babilon – Nabonidus uralma hozzájárult Babilon pusztulásához?
A II. Nabukodonozort követő királyok sokkal kevésbé voltak képzettek nála, és sokkal rövidebb ideig uralkodtak. A Neo-Babiloni Birodalomnak négy királya volt a II. Nabukodonozor halála utáni évtizedben, közülük az utolsó Nabonidus volt, aki Kr.e. 556-tól Babilon elestéig, ie 539-ig uralkodott.
Nabonidus összesen 17 évig uralkodott, és a régió történelmi építészeti és kulturális hagyományainak helyreállításáról ismert, és a modern történészek „régészkirályának” nevezték el. Ennek ellenére népszerűtlen volt alattvalói, különösen Marduk papjai körében, mert betiltotta a marduk vallást a Sin holdisten javára.
Az ókori szövegek azt is megjegyzik, hogy ez az uralkodó bizonyos tekintetben nem volt túl figyelmes Babilonra: „Nabonidus királyságának sok éve alatt távol volt Tajma arab oázisában. Hosszú távollétének okai továbbra is vita tárgyát képezik, az elméletek a betegségtől az őrületig, a vallási régészet iránti érdeklődésig terjednek.
Mikor esett el Babilon?
Eközben a keleten lévő perzsák megszilárdították uralmukat Nagy Kürosz vezetésével. A perzsák Kr.e. 549-ben legyőzték a médeket, és elfoglalták a Babilon körüli földet. Végül a perzsák magát Babilont is meghódították Kr.e. 539-ben.
A Neo-Babiloni Birodalom Babilon bukásával véget ért. Sok ókori történész dokumentálta a történelmi eseményt, azonban az ellentmondások miatt lehetetlen újrateremteni a megtörtént valós eseményeket.
Hérodotosz és Xenophón görög történészek szerint Babilon elesett, miután ostrom alá vették. A Cyrus-cilinder és a Nabonidus-krónika (a babiloni krónikák része) viszont azt állítja, hogy a perzsák csata nélkül foglalták el Babilont. Ezenkívül a Cyrus-henger a perzsa uralkodót úgy ábrázolja, mint Marduk választását Babilon meghódítására.
Babilon bukása prófécia – Milyen történetet mesél el?
Babilon bukása figyelemre méltó a bibliai történelemben, mivel több ószövetségi írás is feljegyzi. A Cyrus-hengerben feljegyzett mesével azonos mesét ír le Ésaiás könyve. Küroszt inkább Izrael Istene választotta ki, mint Mardukat. Babilon bukása után a II. Nabukodonozor fogsága óta száműzetett zsidók hazatérhettek.
II. Nabukodonozor uralkodása alatt Babilon bukását megjövendölték egy másik könyvben, Dániel könyvében. E könyv szerint a király azt álmodta, hogy egy szobrot látott arany fejjel, ezüst mellekkel és karokkal, bronz hassal és combokkal, vas lábakkal és agyaglábakkal.
A szobrot egy szikla törte össze, ami később az egész bolygót beborító hegyré nőtt. Dániel próféta úgy értelmezte a király álmát, hogy az négy egymást követő királyságot jelképez, amelyek közül az első a Neo-Babiloni Birodalom volt, amelyeket Isten Királysága mind elpusztít.
