Az egyik fő ok, amiért ma is lenyűgöznek bennünket az ősi struktúrák, az a rejtély, hogy milyen gyakran vágtak ki és szereltek megmagyarázhatatlan pontossággal masszív köveket. Saját szemed segítségével a mainstream narratíva határozott hibája feltűnően nyilvánvalóvá válik.
A hagyományos magyarázatok azt sugallják, hogy a hétköznapi, primitív eszközök, az emberi erőfeszítések rendkívüli bravúrjaival kombinálva mindezt lehetővé tették. Nincs jó magyarázat arra, hogy az építési technikák és a tervek miért osztoznak annyi hasonlóságot a bolygón az egész kép megjelenésekor.
Hiányzó linkek
Az építés rejtélyén kívül van még egy hiányzó láncszem: Mi történt az eszközökkel? Miért nem látunk rögzített információkat, amelyek elmagyarázzák ezeket a meghökkentő építési módszereket?
Ezeket a módszereket céltudatosan titokban tartották-e, vagy a válaszok mindvégig szembe néztek minket? Az oka annak, hogy nem találtunk egyértelmű bizonyítékot az eszközökre, mert az egyik eszköz a mulandó hang és a rezgés? És van egy másik ok, mert félreértettük a használt eszközöket?
„Egyiptom vitorláskövei”
Egy ősi arab történész és földrajzkutató egyik ősi beszámolója azt sugallja, hogy az egyiptomiak hangot használtak hatalmas kőtömbök szállításához. Az arab herodotusként ismert, Kr. U. 947-ig évszázados legendát rögzített. Az a hihetetlen történet, amelyet al-Mas'udi tárt fel, pontosan így alakult:
„A piramisok építésekor alkotóik gondosan elhelyezték a varázslatos papirusznak leírt szavakat az építkezés során felhasználandó hatalmas kövek szélei alatt. Aztán egyesével a köveket eltalálta az, ami furcsán és meglehetősen rejtélyesen csak fémrúdként volt leírva. Íme, a kövek aztán lassan emelkedni kezdtek a levegőbe, és - mint a kötelességtudó katonák, amelyek kétségtelenül teljesítik a parancsokat - lassan, módszeresen, egy fájlba öltözve haladtak néhány lábnyira egy aszfaltos út felett, mindkét oldalán hasonló, titokzatos fémrudak. ”
A Was-scepter
Mindannyian láthattunk olyan egyiptomi istenségeket, mint Anubis, akik furcsa rúddal álltak a kezében, mint a fenti kép. Azt azonban nem sokan tudják, mi az a tárgy. Was-scepternek hívják, villás aljú személyzetnek, amelynek tetején egy stilizált szemfog vagy más állat formájú elágazó feje van. A rúd vékony és tökéletesen egyenes, és más titokzatos tárgyakhoz kapcsolódik, mint az Ankh és a Djed. Csak szimbolikusak voltak, vagy valamiféle eszközök lehettek?
Az Ancient History Encyclopedia szerint ezek a tárgyak a királyi hatalmat és uralmat jelképező szimbólumok.
„A három legfontosabb szimbólum, amely az amulettektől az építészetig gyakran megjelenik mindenféle egyiptomi műalkotásban, az ankh, a djed és a scepter volt. Ezeket gyakran kombinálták feliratokban, és gyakran együtt, csoportosan vagy külön-külön megjelennek a szarkofágokon. Mindegyik esetében a forma a fogalom örök értékét képviseli: az ankh az életet képviselte; a djed stabilitás; a hatalom volt. ”
Egyes ábrázolásokon Was-sceptres látható, amelyek Horus tekintetével a szentély tetejét tartják. Hasonlóképpen, a Djed látható templomoszlopokon, amelyek feltartóztatják az eget a sakkarai Djosernél található komplexumban.
Az ókori építészek videója ezt az ötletet tárja fel, bemutatva az egyiptomiak által használt hangvillákat. A brit Matthew Sibson narrátor lenyűgöző ötleteket vet fel arról, hogy az egyiptomiak miként használhattak olyan tárgyakat, mint a Was-scepter és a hangvillák, hogy a hang és a rezgés erejével átvágják a legnehezebb köveket.
https://youtu.be/7H2-BawRLGw
A hangvillák ábrázolása látható Isis és Anubis szobrán, amelyek mindegyike rudat tart. Az istenségek között egy faragás két hangvillát mutat, amelyeket mintha drótok kötnének össze. A villák alatt egy négyágú, lekerekített tárgy áll középen, és szinte úgy tűnik, mintha egy nyíl felfelé mutatna.
A videóban Sibson egy érdekes, de nem ellenőrzött e-mailt hoz fel a KeelyNet.com weboldalon 1997-től. Az e-mail arra utal, hogy az egyiptológusok ősi hangvillákat találtak, és valószínűleg „rendellenesnek” címkézték őket, amikor el sem tudták képzelni, mi a céljuk.
„Néhány évvel ezelőtt egy amerikai barát kiválasztotta az ajtó zárját, amely egy egyiptomi múzeum raktárához vezetett, amelynek mérete kb. 8 láb x tíz láb. Bent "százakat" talált, amit "hangvilláknak" írt le.
Ezek kb. 8 hüvelyk és kb. 8 vagy 9 láb közötti hosszúságúak voltak, és hasonlítottak katapultokra, de feszített huzallal feszítették a villa fogai között. Egyébként ragaszkodik hozzá, hogy ezek határozottan nem színesfémek, hanem „acélok” voltak.
Ezek az objektumok „U” betűre hasonlítottak, fogantyúval (kicsit olyan, mint egy szurok), és amikor a huzalt lehúzták, hosszabb ideig vibráltak.
Eszembe jut, hogy vajon ezeknél az eszközöknél edzett szerszámbetéteket lehetett volna rögzíteni a fogantyújuk alján, és esetleg kővágásra vagy gravírozásra használták-e őket, miután rázkódtak.
Bár az e-mail a legjobb esetben is csak anekdotikus bizonyíték, úgy tűnik, hogy ez megerősíti a hangvillák hieroglifáját az Izisz és Anubisz szobrán, a fogak között feszített huzallal.
Ezután egy sokkal régebbi sumer hengerpecsétet látunk, amely egy hangvillának tűnő alakot mutat. Amint többet lát, úgy tűnik, hogy az ókori emberek sokkal többet tudtak a hang és a rezgés hatásairól, mint amit jelenleg megértünk.
Ma új módszereket tanulunk az ősi struktúrák megtekintésére. A régészeti kutatások feltárják, hogy a hangnak létfontosságú szerepe volt a helyszínek építésében az egész világon. Eközben a cimatika vizsgálata feltárja, hogy a rezgések hogyan változtatják meg az anyag geometriáját bonyolult és megmagyarázhatatlan módon. Ezenkívül kibontakoznak a kvantummechanika rejtelmei, amikor új részecskéket találunk, és mesterséges intelligencia algoritmusokkal fedezzük fel az anyag működését.
Vajon végre eljuthatunk-e abba a szakaszba, hogy elkezdjük pontosan megérteni, hogy a világ ősi emberei miként hoztak létre hatalmas műemlékeket világszerte?